Egyszer a legények színházat játszottak. Úgy hitták a darabot: A dúsgazdag. Játékosok voltak: a dúsgazdag, a szegény Lázár, egy angyal és három ördög. Az egyik ördög egy szolgalegény volt. A játék után aludt a góc alatt, gazdája pedig a sód mellett üldögélt… A szolga álmában valamit mormogott. Egyszerre mintha puskából lőtték volna ki, felugrott és futni kezdett. A gazda nevén kiáltozott. De nem hallgatott rá, hanem még erősebben futott. Felébresztette a gazda a fiát is. A fiú talpra ugrott és szaladt a legény után. De az már az utcán volt. A szomszéd épp akkor ment fáért az erdőre. A fiú rákiáltott, hogy fogja meg a legényt ...

Bánfalván, Bánfalván ott lakom én,
Ott gyártjuk a tejet Szepi meg én.
Szepinek lába közt van egy kis hely,
amit a tej végett rángatni kell...
Hó-láriáriári-hollárihó
Hó-láriáriári-hollárihó
Hó- láriáriári-hollárihó
Hollári-hollári hó!

Csiszér Dóra
“Furcsa faluk”
(falusorolóink)

Joggal nevezte JÓKAI Mór “furcsa faluk”-nak a megcsúfolt, és ennek révén a köztudatba bekerült falvakat A magyar nép élcze szép hegedûszóban címû írásában. A falucsúfolás szokása az egész magyar nyelvterületen ismert, és számos európai párhuzama van. Mára nagy részük már elvesztette eredeti funkcióját, hangulati jelentéstartalmuk megváltozott, de ennek ellenére nagy figyelmet érdemelnek, hiszen a megőrzött régiségek révén értékes adalékokkal szolgálhatnak a mûvelődéstörténet, néprajz, nyelvtörténet bizonyos területeinek. Ebben a dolgozatomban a falucsúfolók ...